Az elmúlt napok zsúfoltsága miatt nem igazán volt időm bejegyzést írni, holott szeretném a blogom életét hosszúra nyújtani. Annyi minden van amiről szeretnék írni, nehéz a gondolatokat rendszerezni, de ennek ellenére megpróbálom.
Ma este egyik legaktuálisabb kérdést boncolgatnám, mely a legtöbb frissen végzett exegyetemista fejében megfordul, legalábbis ideje volna elgondolkodni rajta. Én személy szerint hónapok óta rajta rágodom.
HOGYAN TOVÁBB????
...kis gondolkodás után rájövünk, hogy az a sok lehetőség ami elméletileg létezett, most már tova tűnő álomkép marad...
2 irányból vizsgálnám meg a dolgot. Első legyen a kínálati oldal, azaz ahol a cégek állnak. Az elvárások nagyok:
- lehetőleg a legmagasabb fokú végzettség a legjobb egyetemen
- minimum néhány év tapasztalat
- legyél a modern kori ezermester
- ne kérj több fizut mind az átlag, a legjobb ha kis pénzért dolgozol
- ha nincs tapasztalatod szavad se legyen, örülj ha munkát kapsz
- a lehető legtöbbet dolgozz,
A fentiekhez hasonló le nem írt elvárások vannak a kínálati oldaltól. Senki nem veszi azt figyelembe, hogy ha frissen végzett vagy legjobb esetben örülsz, hogy be tudsz illeszkedni a közösségbe, főleg ha egy nagyszámú munka közösségről van szó. Na és akkor át is tértem a másik oldalra. Keresleti oldalon, a frissen végzett munkakereső egyedek állnak.
Egy munkahely betöltéséhez sok olyan készség kell melyet nem az egyetemen tanítanak, alapvető dolgokon bukhat el az ember, ilyen lehet az illedelmesség, tisztelet, hogy csak kettőt említsek.
Mivel rendelkezik egy friss diplomás álláskereső:
- egyetemi diploma!
- elméleti tudás!
- ambíció!
Valójában nem tudok sokat írni. De vegyük sorba az egészet.
- Egyetemi diploma: - fontos ahhoz, hogy szóba álljon veled a leendő munka adó.
- Elméleti tudás: - az a szomorú valóság, hogy a tudás meg van....leírva... a legtöbb frissen végzett rettenetesen inkompetens adott feladatokra! Ez nem vicc, megvan a diploma de már nem mérvadó. Rég nem a diploma mutatja meg, hogy mennyire vagyunk tanult emberek, és mit tudunk.
- Ambíció: - azt hinnénk, hogy a legtöbb fiatal rendelkezik ezzel a ma sokat és elcsépelten emlegetett képességgel, de NEM. Benned meg van?
...az egyetem nem elég, bárhol végezhetsz, nem számít, ha nem kamatoztatod tudásod. Ha nem fejleszted magad, folyamatosan nem olvasol és nem frissíted tudásod, lemaradsz.
Akik komolyan keresik a munkát tudják miről beszélek.
Nálunk a fiatalok el vannak punyhulva, lusták. Azt hiszik a legtöbben, hogy ők kikerülhetik a létra alsóbb fokait, és egyből egy menedzseri posztba belecsöppennek. Hát nem!
Lásd a legtöbb karrier sikertörténetet, alulról kezdik, takarító, pincér, egyszerű kereskedelmi munkás. De ha megvan bennük az élethez szükséges "X" ...:))...akkor viszik valamire, aki arra született, hogy vezető legyen az az is lesz.
Saját tapasztalat, hogy külföldi egyetemeken az ambíció nem kérdés. Komolyan veszi az ember a szakmai fejlődését, és tisztában van azzal, hogy ez az egyetlen út, hogy versenyképes legyen egy olyan piacon ahol ÖNMAGÁT KELL ELADNIA.
TE 1 TERMÉK VAGY!
Alapvető dolog, hogy ismered a benned rejlő potenciált, tudd, hogy mit AKARSZ eladni!
Olyan világot élünk, ahol ahhoz, hogy munkát találj el kell add magad, és nem elég a csomagolás. Fontos a csomagban csücsülő hardver szoftver kapacitása is.
A legtöbb emberből az hiányzik, hogy nem ül le ÖNMAGÁVAL, hívd meg magad egy beszélgetésre. Lásd tisztán mit tudsz? Mire vagy képes? Akarsz még fejlődni? Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések letisztulnak az emberben, akkor másképp tudsz állást is keresni.
A másik dolog, hogy nem kell beszari lenni, MERJ!!!
Nem az a szégyen, hogy elbuksz, hanem az, ha meg sem próbálod. Lehet, hogy most ezek üres frázisoknak tűnnek, de van mélyen rejlő jelentésük.
Alapvető hiba a mi kultúránkban, hogy megvessük azt aki megpróbál valamit és elbukik.
Holott az, hogy elbuksz erősebbé tesz, megedz, a lényeg hogy fel állj és tanulj a hibából. Még a hibát is egy lelki erőforrássá lehet alakítani, mely motiválhat.
Végül pedig tisztában vagyok azzal, hogy nehéz munkát találni. Még nehezebb jó munkát találni. De csak akkor panaszkodhatunk, ha tisztában vagyunk képességeinkkel, és mindent megteszünk a fejlődésért, és még így sem kapunk kapacitásainknak megfelelő állást...
Ti hogyan látjátok?
