2011. november 22., kedd

BurnOut szindróma


MINDENT szeretnénk, mégpedig ezekkel a varázsszavakkal: 
           MOST! ITT! AZONNAL! 
Hajtunk, dolgozunk, teljesítünk...többet és többet...
Korhatár nincs, bele nevelte a világ a kisgyerekekbe is, hogy minél hamarabb el kell kezdeni az életet, mert akkor többet tudsz úgy élni ahogy szeretnél, vagy talán többet tudsz dolgozni ahogyan más szeretné?

Manapság nem ritka az alig 10 éves énekes, vagy a vele egykorú programozó sem, ami nem rossz... vagy mégis?
Felgyorsult világunkra nem biztos, hogy mi emberek fel vagyunk készülve, hiába, hogy mi hoztuk létre. 




Hódít a BurnOut szindróma!
Mit is jelent ez? 
...kiégési szindrómának nevezzük. Amikor az ember eljut egy olyan stádiumba, mikor már környezete közömbössé kezd válni, nem érzi a testi lelki egyensúlyt, vagy éppen azt érzi, hogy teste idegen kezd lenni számára. Cinikusság, visszahúzódottság, olykor szarkasztikus viselkedés is jellemezheti.
...érdemes olykor megállni egy percre, körülnézni, hogy mi van körülöttünk, és mi van bennünk. Egyáltalán mennyire ismerjük magunkat. Már az egy jó jel lehet, ha rájövünk, hogy nem ismerjük magunkat, vagy hogy valami nem jó abban amit teszünk, ahogy élünk.
...megoldás lehet, ha reális célokat tűzünk ki magunk elé. Esetleg ha azt érezzük, hogy kimerült az "elem", akkor kiveszünk pár hét szabadságot és kikapcsolódunk, kimozdulunk otthonról. 
Valójában a kezelése teljesen egyénfüggő, viszont az már egy jó dolog, ha észre vesszük, hogy valami nem ok velünk...

Ti éreztetek már hasonlót? Véleményeket fejtsétek ki a kommentekbe...



2011. november 13., vasárnap

...a SZEX mozgatja a világot? A Millenium Trilógia

...annak ellenére, hogy az információ világát éljük, és a csapból is a szex folyik, vannak vele kapcsolatos dolgok melyeket az emberek elkerülnek...

...bárhogy is a pénz mozgat mindent, alapvetően ösztöneink azok melyek prioritást élveznek minden mással szemben... és egyes emberek ösztöneinek kielégítése mások fájdalmával jár... benned ott az a mocskos állat?

Néhány napja néztem, egy trilógiát. Érdekes kérdés világot boncolgatnak a filmek, a nők elleni erőszak kérdését. Ennek kapcsán eszembe jutott néhány gondolat.

Egy olyan téma, melyről nem szívesen beszél senki, nyilvánosan meg főképp nem. De ennek ellenére ott van minden országban, minden városban, és nagyon sok lakásban is.
A trilógia nagyrészt azon a szálon fut, hogy befolyásos emberek vásárolnak bizonyos perverziójuk kiélése érdekébe fiatal lányokat. 


A téma nem újkeletű de ennek ellenére meghökkentő realitással mutatja be a film nők ellen irányuló erőszak úgymond "gazdaságát".
A film alapját Stieg Larsson által írt trilógia képezi, az író a világhír előtt szívrohamban meghalt, szóval nem lehet megkérdezni, arról, hogy a téma mennyire épít a valóságra. Viszont abban megegyezhetünk, hogy művei a nők ellen irányuló erőszak leküzdésének egyik alappilléreivé váltak. Larssont pedig az egyik legfeministább pasiként emlegetik a jó értelembe véve, nyíltan és egyenesen kiállt a nőkért.

Visszatérve a filmre. 
A főszereplő egy tényfeltáró újságíró, aki befolyásos emberek "szennyesét" teregeti ki.
A másik főszereplő egy lány, akit a férfiak minden lehetséges módon kihasználtak, minden lehetséges formában, ennek a mértéktelen kizsákmányolás mintegy hatásaként lett belőle antiszociális személyiség.
A film szépsége az, hogy mindezek ellenére a lányt nem áldozatként tünteti fel, sőt néha mintha még rossz is lenne...
Betekintést nyerünk egy olyan világban ahol a világ szemében jó nevű emberek, a magánéletben a legmocskosabb életet élnek. Hatalmukkal visszaélő emberek ölnek, erőszakolnak, és gyűlölik a nőket...


Bennem a film sok kérdést felvetett.

"Te jó  ég ilyen valóban létezik?" "Képes egy ember ilyenre?" 
Legnagyobb kérdés az, hogy a történet mennyire nyugszik valós alapokon?

Ti találkoztatok ilyen dolgokkal? 
Miért érheti a nőket annyi szexuális kizsákmányolás?

Érdemes megnézni a filmet. Trailer 1rész:






2011. november 3., csütörtök

Frissenvégzettek Végveszélyben....

Az elmúlt napok zsúfoltsága miatt nem igazán volt időm bejegyzést írni, holott szeretném a blogom életét hosszúra nyújtani. Annyi minden van amiről szeretnék írni, nehéz a gondolatokat rendszerezni, de ennek ellenére megpróbálom.
Ma este egyik legaktuálisabb kérdést boncolgatnám, mely a legtöbb frissen végzett exegyetemista fejében megfordul, legalábbis ideje volna elgondolkodni rajta. Én személy szerint hónapok óta rajta rágodom.
HOGYAN TOVÁBB???? 

...kis gondolkodás után rájövünk, hogy az a sok lehetőség ami elméletileg létezett, most már tova tűnő álomkép marad...
2 irányból vizsgálnám meg a dolgot. Első legyen a kínálati oldal, azaz ahol a cégek állnak. Az elvárások nagyok: 
    • lehetőleg a legmagasabb fokú végzettség a legjobb egyetemen
    • minimum néhány év tapasztalat
    • legyél a modern kori ezermester
    • ne kérj több fizut mind az átlag, a legjobb ha kis pénzért dolgozol
    • ha nincs tapasztalatod szavad se legyen, örülj ha munkát kapsz
    • a lehető legtöbbet dolgozz, 
 A fentiekhez hasonló le nem írt elvárások vannak  a kínálati oldaltól. Senki nem veszi azt figyelembe, hogy ha frissen végzett vagy legjobb esetben örülsz, hogy be tudsz illeszkedni a közösségbe, főleg ha egy nagyszámú munka közösségről van szó.  Na és akkor át is tértem a másik oldalra. Keresleti oldalon, a frissen végzett munkakereső egyedek állnak. 

Egy munkahely betöltéséhez sok olyan készség kell melyet nem az egyetemen tanítanak, alapvető dolgokon bukhat el az ember, ilyen lehet az illedelmesség, tisztelet, hogy csak kettőt említsek.
Mivel rendelkezik egy friss diplomás álláskereső:
    • egyetemi diploma!
    • elméleti tudás!
    • ambíció!
Valójában nem tudok sokat írni. De vegyük sorba az egészet.
  1. Egyetemi diploma: - fontos ahhoz, hogy szóba álljon veled a leendő munka adó.
  2. Elméleti tudás: - az a szomorú valóság, hogy a tudás meg van....leírva... a legtöbb frissen végzett rettenetesen inkompetens adott feladatokra! Ez nem vicc, megvan a diploma de már nem mérvadó. Rég nem a diploma mutatja meg, hogy mennyire vagyunk tanult emberek, és mit tudunk.
  3. Ambíció: - azt hinnénk, hogy a legtöbb fiatal rendelkezik ezzel a ma sokat és elcsépelten emlegetett képességgel,  de NEM. Benned meg van?
...az egyetem nem elég, bárhol végezhetsz, nem számít, ha nem kamatoztatod tudásod. Ha nem fejleszted magad, folyamatosan nem  olvasol és nem frissíted tudásod, lemaradsz. 
Akik komolyan keresik a munkát tudják miről beszélek.
Nálunk a fiatalok el vannak punyhulva, lusták. Azt hiszik a legtöbben, hogy ők kikerülhetik a létra alsóbb fokait, és egyből egy menedzseri posztba belecsöppennek. Hát nem!
 Lásd a legtöbb karrier sikertörténetet, alulról kezdik, takarító, pincér, egyszerű kereskedelmi munkás. De ha megvan bennük az élethez szükséges "X" ...:))...akkor viszik valamire, aki arra született, hogy vezető legyen az az is lesz.
Saját tapasztalat, hogy külföldi egyetemeken az ambíció nem kérdés. Komolyan veszi az ember a szakmai fejlődését, és tisztában van azzal, hogy ez az egyetlen út, hogy versenyképes legyen egy olyan piacon ahol ÖNMAGÁT KELL ELADNIA. 
TE 1 TERMÉK VAGY!
Alapvető dolog, hogy ismered a benned rejlő potenciált, tudd, hogy mit AKARSZ eladni!
Olyan világot élünk, ahol ahhoz, hogy munkát találj el kell add magad, és nem elég a csomagolás. Fontos a csomagban csücsülő hardver szoftver kapacitása is.

A legtöbb emberből az hiányzik, hogy nem ül le ÖNMAGÁVAL, hívd meg magad egy beszélgetésre. Lásd tisztán mit tudsz? Mire vagy képes? Akarsz még fejlődni? Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések letisztulnak az emberben, akkor másképp tudsz állást is keresni. 
A másik dolog, hogy nem kell beszari lenni, MERJ!!!
Nem az a szégyen, hogy elbuksz, hanem az, ha meg sem próbálod. Lehet, hogy most ezek üres frázisoknak tűnnek, de van mélyen rejlő jelentésük. 
Alapvető hiba a mi kultúránkban, hogy megvessük azt aki megpróbál valamit és elbukik. 
Holott az, hogy elbuksz erősebbé tesz, megedz, a lényeg hogy fel állj és tanulj a hibából. Még a hibát is egy lelki erőforrássá lehet alakítani, mely motiválhat.

Végül pedig tisztában vagyok azzal, hogy nehéz munkát találni. Még nehezebb jó munkát találni. De csak akkor panaszkodhatunk, ha tisztában vagyunk képességeinkkel, és mindent megteszünk a fejlődésért, és még így sem kapunk kapacitásainknak megfelelő állást...
Ti hogyan látjátok?